Villányi borkultúra

A borivás mindenkori aranyszabálya a mértékletesség.

Ennek betartását a bor szépsége, esztétikai értéke is megkönnyíti.
A bort csodálatos íz- és illatgazdagságával tulajdonképpen nem is inni, - hanem a pohárban nézegetve, a borról beszélgetés közben - csupán kortyolgatni, ízlelgetni, élvezni kell!

"Először a víz borrá változik, másodszor a bor vérré változik. A víz az anyag, a bor a lélek, a vér a szellem. Az anyagból lélek, a lélekből szellem, ez a dupla átalakulás, melyet itt a földön át kell élnünk." (Hamvas Béla: A bor filozófiája)

A kiváló bor készítése művészet!

A bor maga is esztétikai értékekkel jeleskedő alkotás, ízlelése, értékelése hasonlóképpen művészi ténykedés.

Ízleléskor a bor nem csak egyetlen érzékszervünkre hat, mint a zene vagy egy festmény, hanem valamennyi érzékszervünkkel élvezhető, ha betartjuk az alábbi szabályokat:

Feltétel a tiszta, száraz, felfele szűkülő, talpas kehelypohár, amit a száránál fogunk meg, ez biztosítja azt, hogy ne melegítsük fel tenyerünkkel a benne lévő bort, és ne hagyjunk ujjlenyomatokat a pohár falán.
Kóstolás a szerelemhez hasonlóan a szem örömével kezdődik. Először a bor színét és tisztaságát nézzük meg, a vörösborok esetében - gyertya fénye felé fordítva a poharat, majd a bor a pohárban megmozgatva, az orrunk előtt többször elhúzva a poharat - a bor illatát vizsgáljuk meg.
Végül nagyobb korty bort veszünk a szánkba, szájmozgást végzünk, mintha megrágnánk a bort, hogy minden összetevőjét megízlelhessük. Az ilyenkor észleltek határozzák meg a bor fogyasztási értékét.